View Photo Album

Az etikus újságírás fenntarthatósága a digitális korban

Nemzetközi kerkeasztal-beszélgetés a Goethe Intézetben

Időpont: 2013. április 9. (kedd) 14:00-19:30

Helyszín: Goethe Intézet, 1092 Budapest, Ráday u 58. (1. emeleti konferencia-terem)

A Goethe Intézet, a Független Médiaközpont és a Főszerkesztők Fóruma 2012-ben indította el az „Újságírás és etikai normák” című sorozatát. Az előző rendezvényeken a digitális média trendjeiről, az újságírók társadalmi megítéléséről, a közszereplők magánügyeivel foglalkozó hírek etikai dilemmáiról, az újságírói etika főiskolai-egyetemi szintű oktatásáról, valamint az etnikai és vallási témák kezeléséről volt szó.

A következő rendezvény programja

14:00 – 14:15 Regisztráció

14:15 – 14:30 Megnyitó

Jutta Gehrig (Goethe Intézet), Móricz Ilona (Független Médiaközpont), Weyer Balázs (Főszerkesztők Fóruma)

14:30 – 15:45: Fenntartható-e az etikus újságírás fenntarthatatlan üzleti-gazdasági körülmények között vagy csak médiaipar és felületmenedzsment lesz? Visszahozható-e amit most feladunk? Mit
tehetnek a szerkesztőségek, mit a kiadók?
Moderátor: Galambos Márton, origo.hu

A panel tagjai:

• Aidan White, Ethical Journalism Network (vitaindító)
• Alexander Warzilek, Osztrák Sajtótanács
• Kotroczó Róbert, RTL-Klub
• Szauer Péter, HVG
• Valter Erik, Berg Média

Kérdések és válaszok
15:45 –  16:00 – Kávészünet

16:00 – 17:30 – A tartalom és a reklám közötti elmosódó határ. Branded content és advertorial. Etikai csapda vagy új üzleti modell, lehet-e úgy csinálni, hogy ne sérüljön az alapküldetés vagy ez kísértés arra, hogy a válságra hivatkozva feladjunk mindent. Vannak-e egyáltalán jó példák?
Tiltani kell keményen vagy árnyalt szabályokat alkotni, amelyeken belül megengedhető?
Moderátor: Kövesdi Péter, Hír24.hu
A panel tagjai:

• Stephen Pritchard, The Observer
• Szigeti Péter, Kreatív
• Dr. Fazekas Ildikó, Önszabályozó Reklámtestület
• Lukas Heinser, bildblog.de
• Murányi Marcell, Blikk
• Suba János, Vodefone Magyarország
• Uj Péter, induló hírportál főszerkesztője

17:30 –  18:00 – Kávészünet

18:00 – 19:30 - Szabályozási modellek: a lapombudsman, az önszabályozás, a társszabályozás, a “legally underpinned’ önszabályozás és más mechanizmusok. Melyik mire jó, milyen mix célravezető?
Moderátor: Weyer Balázs, Főszerkesztők Fóruma

Szereplők:

• Aidan White, Ethical Journalism Network
• Alexander Warzilek, Osztrák Sajtótanács
• Dr. Koltay András, az NMHH Médiatanács tagja
• Lukas Heinser, bildblog.de
• Nádori Péter, Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete
• Stephen Pritchard, The Observer

A rendezvényen angol és magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. Kérjük, részvételi szándékát jelezze Független Médiaközpontban, azilona.moricz@cij.hu e-mail címen vagy a 317-5448-as telefonszámon.

A beszélgetést a Független Médiaközpont szervezi a „Migráció a központ felé” című nemzetközi projekt részeként. A projekt öt országban – Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában – valósul meg 2013-2014-ben. Ez idő alatt három témáról – munkavállalási és tartózkodási engedélyek, családegyesítés, tanulás-oktatás – készülnek cikkek, hang- és videóriportok, emellett a partnerek mindhárom témáról saját országaikban kerekasztal-beszélgetéseket is rendeznek. E sorozat első magyarországi rendezvénye a március 13-án tartandó budapesti kerekasztal-beszélgetés.

A kerekasztal-beszélgetés programja

9:30 – 10:00 – Regisztráció
10:00 – 10:15 – Megnyitó – Móricz Ilona, Független Médiaközpont

10:15 – 11:15 Harmadik országbeli állampolgárok munkavállalása és letelepedése Magyarországon
Moderátor: Lőrincz Marcell, Szubjektív Értékek Alapítványa
Vitaindító előadások:

• Harmadik országbeli állampolgárok Magyarországon 2008 óta – Melegh Attila, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) SEEMIG projekt, Budapesti Corvinus Egyetem; társszerző: Sárosi Annamária, a KSH népességstatisztikai főosztályának szakmai tanácsadója
• A harmadik országbeli állampolgárok munkavállalásának és letelepedésének hazai és uniós szabályozási irányai – mit hoz a jövő? – Dr. Töttős Ágnes jogi szakreferens, Belügyminisztérium, Európai Együttműködési Főosztály
• Kényszerhelyzetek és joghézagok – a külföldiek szabálytalan foglalkoztatása – Bodolai Borbála, Menedék Migránsokat Segítő Egyesület

11:15-12:00 – Kérdések és válaszok

A rendezvényre várjuk a migrációval foglalkozó, migránsokat képviselő szervezetek, intézmények munkatársait és az e területre szakosodott újságírókat. Kérjük, jelezze részvételi szándékát 2013. március 11-ig az ilona.moricz@cij.hu email címen vagy a 317-5448-as telefonszámon.
Budapest, 2013. március 5.

Móricz Ilona igazgató, Független Médiaközpont

A projekt az EACEA – Európa a polgárokért program – társfinanszírozásával valósul meg.

View Photo Album

Etnikai és vallási témák a hírekben – Nemzetközi műhelyfoglalkozás és kerekasztal-beszélgetés a Goethe Intézetben

Időpont: 2013. február 28. (csütörtök) 15:00-19:30

Helyszín: Goethe Intézet, 1092 Budapest, Ráday u 58. (1. emeleti konferencia-terem)

A rendezvény programja

15:00 – 15:15 Regisztráció

15:15 – 15:30 Megnyitó

Jutta Gehrig (Goethe Intézet), Móricz Ilona (Független Médiaközpont), Weyer Balázs (Főszerkesztők Fóruma), Andrej Nosko (OSF Think Tank Fund)

15:30 – 17:30 Etnikai és vallási témák a hírekben – etikai dilemmák

Moderátor: Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke

A beszélgetés két részből áll.

Az első panel résztvevői:

• Bodrogi Bea ügyvéd, CivilMédia

• Horvát János, a Független Médiaközpont Kuratóriumának elnöke

• Jó Balázs, az NMHH Műsorelemző Osztályának vezetője

• Manfred Protze, Német Sajtótanács

A második panel résztvevői:

• Baranyi Mária újságíró, Kossuth Rádió

• Gyulai Gábor, Magyar Helsinki Bizottság

• Simon Inou, Media Diversity Mediawatch, Ausztria

• Szilvay Gergely újságíró, Magyar Kurír

• Canan Topçu, szabadúszó újságíró, egyetemi tanár, Németország

Kérdések és válaszok

17:30 – 18:00 – Kávészünet

18:00 – 19:30 – Az etnikai kártya a választási médiakampányokban

Moderátor: Galambos Márton újságíró, origo.hu

A beszélgetés résztvevői:

• György Bence, a TV2 hírműsorainak vezető szerkesztője

• Simon Inou, Media Diversity Mediawatch, Ausztria

• Dr. Koltay András, az NMHH Médiatanács tagja

• Makai József, origo.hu

• Canan Topcu, szabadúszó újságíró, egyetemi tanár, Németország

A rendezvényen német és magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. Kérjük, részvételi szándékát 2013. február 26-ig jelezze Független Médiaközpontban, az ilona.moricz@cij.hu e-mail címen vagy a 317-5448-as telefonszámon.

A Goethe Intézet, a Független Médiaközpont és a Főszerkesztők Fóruma 2012-ben indította el az „Újságírás és etikai normák” című sorozatát. Az előző rendezvényeken a digitális média trendjeiről, az újságírók társadalmi megítéléséről, a közszereplők magánügyeivel foglalkozó hírek etikai dilemmáiról, valamint az újságírói etika főiskolai-egyetemi szintű oktatásáról volt szó. Ezeken a beszélgetéseken a magyarországi szakértőkön és előadókon kívül – a Goethe Intézet támogatásával – német vendégek is részt vettek.

A következő, 2013. február 28-án tartandó műhelyfoglalkozás és kerekasztal-beszélgetés magyar, német és osztrák előadói az etnikai és a vallási témákat tekintik az újságírás, a médiakutatás, a jogvédelem és a szabályozó mechanizmusok szemszögéből. Az európai etnikai és vallási konfliktusok súlyos történelmi terhével és a globálissá, mindennapivá vált migráció új kihívásaival egyszerre szembesülnek napi munkájukban az újságírók. Gyakran komoly etikai dilemmákat kell megoldaniuk, tudva, hogy munkájuk minden eddiginél szélesebb körben és gyorsabban képes informálni, ezáltal pedig befolyásolni a közvélekedést.

A műhelyfoglalkozás kapcsolódik egy európai projekthez, amely a londoni Media Diversity Institute irányításával az etnikai és vallási híradások témakörében kilenc országban – köztük Magyarországon – vizsgálta az újságírói gyakorlatot. A tanulmány következtetéseit és ajánlásait a Független Médiaközpont magyar fordításban adja közre a rendezvényen. A projekt támogatói: az Európai Unió és az Open Society Foundations.

A migráció és a média témájáról az ENSZ Civilizációk Szövetsége 2103. január végén Párizsban tartott újságírói konferenciát, amelyen a Főszerkesztők Fóruma is képviseltette magát. A párizsi javaslatok angol nyelvű változatát szintén megkapják a műhelyfoglalkozás résztvevői.

A rendezvényt a Független Médiaközpont szervezte, amely a magyarországi partner a Csatlakozásra várva (Next in Line) projektben. E program célja, hogy az újságírás segítségével közelebbről bemutassa az európai uniós tagjelölt, valamint a jelölésre esélyes országokat a közép-európai és más tagállamok közönségének. A projekt az Európai Unió és az Erste Alapítvány társ-finanszírozásával valósul meg.

Az eseményről szóló összefoglaló videófilm itt tekinthető meg:

„A külföld ránk akarja kényszeríteni, hogy szeressük egymást, de szerintem nem lehet elfelejteni, hogy évekig öltük egymást. Ahányszor elhaladok a belváros mellett, annyiszor érzem újra a testemben a gránátok robbanása okozta hullámokat” – mesélte a HVG-nek a most taxizással foglalkozó horvát nemzetiségű Zlatko, aki az 1992-ben kezdődött, 44 hónapos boszniai polgárháború idején a muszlimokkal együtt harcolt a Szarajevót ostromló szerbek ellen.

A négymillió lakosú volt jugoszláv tagköztársaságban nem csak az átlagemberek szintjén hiányzik a bizalom. A muszlim, szerb és horvát politikusok öt éve képtelenek működőképes kormányt létrehozni. A 2010-es választás után 16 hónapig, idén februárig miniszterelnök és miniszterek nélkül működött a két entitásból – a Szerb Köztársaságból (RSZ) és a muszlim–horvát föderációból – álló ország, s a télen összeeszkábált kabinet negyedéves látszatmunka után, a költségvetési vita kudarca miatt májusban szétesett.

Az újabb interregnum ezúttal csak fél évig tartott, a napokban megalakult új szövetségi kormányban viszont nem kapott helyet a legnagyobb muszlim párt, a Demokratikus Akció Pártja (SDA). A Bosznia függetlenségét 1992-ben bejelentő államfő, Alija Izetbegovic által alapított tömörülést az ugyancsak muszlimok voksaiból építkező Szövetség a Szerb Jövőért (SBB) váltotta fel, amelynek élén az egyik leggazdagabb helyi üzletember, Fahrudin Radoncic áll. Ő a pályáját újságíróként kezdte, majd létrehozta a Dnevni Avaz című lapot. A hírek szerint kapcsolatban áll az egyik balkáni maffiafőnökként számon tartott Naser Kelmendivel, ám most megkapta a nemzetbiztonsági tárcát. „Elegem volt abból, hogy szupergazdagként szuperszegény országban éljek, s tenni akarok valamit Boszniáért. Az eddig hatalmon lévő kormányoknak elképzelésük sem volt arról, miként indítsák el Boszniát Európa felé. Nekem van” – mondta Radoncic a HVG-nek.

A vagyonának eredetét firtató kérdésekre válaszolva hozzátette: az egykori szocialista országokban kétféleképpen lehetett meggazdagodni. „Gyanús privatizációs programokban való részvétellel, valamint bármilyen működőképes dolog kitalálásával. Mi létrehoztuk Bosznia legjobban fogyó termékét, a Dnevni Avazt, s ez bőven alkalmas volt arra, hogy húsz év alatt Bosznia legnagyobb belföldi befektetőjévé váljak” – magyarázta Radoncic. Bár az SBB határozott politizálást és változást ígér, a szarajevói kormányban hat párt vesz részt, s elemzők szerint aligha van remény arra, hogy felgyorsulnának a társadalmi és politikai reformok.

Már csak azért sincs erre sok esély, mert Milorad Dodik, az RSZ szerb nemzetiségű elnöke hónapról hónapra egyre nyíltabban veti fel a két évtizeddel ezelőtt szétesett, soknemzetiségű Jugoszláviára sok tekintetben hasonlító Bosznia felbomlásának lehetőségét. Szerinte, ha a horvátok nem kapnak a túlnyomó többségében szerbek lakta RSZ-hez hasonló saját entitást a muszlim–horvát föderációból kiszakítandó területeken, Bosznia agóniája folytatódni fog, és az ország egyszer csak megszűnik létezni. A polgárháborút 1995-ben lezáró daytoni egyezmény részeként elfogadott alkotmány gyökeres átalakítását feltételező reformnak semmi esélye, így Dodik szavai leginkább a feszültség fenntartására alkalmasak.

Még olyan apró módosításokat sem fogadnak el a boszniai nemzetiségek, melyek nélkül szó sem lehet a köztársaság EU-integrációjáról. Az Emberi Jogok Európai Bírósága például 2009-ben arra kötelezte Szarajevót, hogy az alaptörvényben a kisebbségekhez tartozók számára is tegye lehetővé a választhatóságot, azaz ne csak a szerb, a horvát és a muszlim közösség tagjai juthassanak be a háromfős boszniai elnökségbe. Az alkotmány módosításáért számos bizottságot létrehoztak, ám annak ellenére sem született döntés, hogy az EU október végén ismét számon kérte a késést.

Boszniát talán leginkább az 1888-ban alapított, és mindkét világháborút túlélt, majd a polgárháború idején is nap, mint nap kinyitó Nemzeti Múzeum sorsa jellemzi. A népszerű intézményt októberben kénytelenek voltak bezárni, miután a városi hatóságok, a szövetségi kormány és a két entitás illetékesei nem tudtak egyezségre jutni a finanszírozásáról. Boszniában nincs szövetségi szintű kulturális minisztérium, a múzeumokat és műemlékeket az entitások kezébe adták, míg a legfontosabbakat – köztük a Nemzeti Múzeumot – szövetségi ellenőrzés alatt tartották. A parttalan vita miatt tavaly ősz óta az intézmény nem kapta meg a fenntartáshoz szükséges havi 60 ezer eurót, s végül már az alkalmazottak is több hónapig fizetés nélkül dolgoztak.

NÉMETH ANDRÁS / SZARAJEVÓ

View Photo Album

Ez a cikk az Európai Unió társfinanszírozásában megvalósuló “Csatlakozásra várva” projekt keretében készült. Tartalmáért a HVG vállal felelősséget, az nem tekinthető az Európai Unió álláspontjának.

Bármilyen témát választhat, ami a felkeresett országról érdekes történetet mond el. A beküldött anyag nyelve lehet magyar, cseh, szlovák, lengyel és angol. A Csatlakozásra várva (Next in Line) projekt vezetője, a Transitions szerkesztői értékelik a beküldött anyagokat és fölteszik a projekthez tartozó angol nyelvű honlapra. Az anyagok közül 2012 decemberében a projekt koordinátorai kiválasztják a három legjobb művet, amelyek szerzői díjat kapnak. Az első díj egy professzionális audio-vizuális készlet, a második díj egy kamera, míg a harmadik egy hangfelvevő készülék.

Az anyagok küldéséhez előbb regisztrálni kell a honlap WordPress platformján: http://nextinline.eu/wp-login.php?action=register
Mindenképpen adja meg teljes nevét, e-mail címét, és az ország nevét, ahol él. A beküldéshez technikai segítséget itt lehet találni: http://codex.wordpress.org/Writing_Posts

A civil újságírói munkák ösztönzésével a Csatlakozásra várva projekt egyik célja, hogy kapcsolatok alakuljanak ki az Európai Unió tagállamai és a jelölt, vagy jelölésre váró országok lakossága között.

További információ: ilona.moricz@cij.hu

A városi egyetemmel és néhány magáncéggel közösen létrehoztuk a világ legnagyobb városi vadmadármenedékét. A megnyitó beszédben mondtam is, hogy számomra ez egy igazi Disney-park: megérkeztek hozzánk a vadkacsák, köztük Donald-kacsa, és biztos van a parkban Mickey-egér is. Az emberek azt hitték, ők kapnak egy parkot, de végre a madarak jártak jól.

És mi van a jegesmedvével, amit az állatkertnek ígért?

Mindent megpróbáltam, hogy a kormányt rávegyem, hagyja életben az Izlandra vetődő jegesmedvéket, de számomra érthetetlen okból nem hallgatnak senkire, és mindig agyonlövik őket.

Már több mint két évet töltött a polgármesteri székben. Mennyire változtatta meg a hivatal, s mit tart a legnagyobb eredményének?

Mindig is humorista voltam, és az is maradtam. Ez olyan, mint melegnek lenni: az egyéniség része, ami nem változik meg attól, hogy éppen mi a foglalkozásom.

Hivatali döntései azonban már kevésbé humorosak: adót és közműdíjakat emelt, szociális támogatásokat törölt el. Miben különbözik akkor ön és a pártja az igazi politikusoktól?

A legnagyobb eredményem, hogy a csapatunk egyben maradt, és változatlanul dinamikus. A Legjobb Párthoz hasonló protestpártokra jellemző ugyanis, hogy az elért siker után gyorsan felbomlanak. Mi viszont vigyázunk egymásra, sokat vagyunk együtt, és ragaszkodunk a hagyományainkhoz: ahányszor találkozunk, mindig megöleljük és megcsókoljuk egymást, és ha valaki rossz passzban van, akkor sem hagyjuk magára. Sok a művész közöttünk, s a többségük aktív maradt: a zenekarok működnek és turnéznak, és még senki sem kapott idegösszeomlást.

Mikor hitte el, hogy megnyerheti a választást?

Az első pillanattól fogva bíztam a győzelemben. Az egészre úgy készültem, mint például egy televíziós vagy stand-up fellépésre: rögtön érezni lehet, hogy jó-e valami, vagy nem. Márpedig az emberek az első pillanattól kezdve vevők voltak erre az eszement politikai ötletre. Eleinte e-mailekben és sms-ekben jelentettem be az ismerősöknek, hogy pártot alapítok, és hogy szükségem van olyan emberekre, akik szerepelnének a pártlistán. A többség azonnal ráállt, azután kérdezték csak meg, milyen pártot hozok létre. Mire azt válaszoltam: anarcho-szürrealisztikusat. Nem tartottunk nagygyűléseket, nem latolgattuk az esélyeket, az emberek mégis nagyon lelkesen csatlakoztak. A társaim viszont valószínűleg csak akkor hitték el, hogy tényleg van esélyünk, amikor néhány nappal a voksolás előtt megjelentek a győzelmünket valószínűsítő közvélemény-kutatások. Úgy is győztünk, hogy utólag többen mondták: rátok akartam szavazni, végül mégsem mertem.

Magyarországon is van egy hasonló protesttömörülés, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Ők gyakorlatilag már eltűntek, önök viszont győztek. Mi lehet az oka ennek?

Részben az, hogy Reykjavík kicsi, és viszonylag könnyű volt bojkottálni a médiumokat. A bal- és jobboldalra osztott média ugyanis nem túl agresszívan, de végig ellenünk volt. A lapok idegesek voltak, hogy nem tudnak mit kezdeni velünk, mi pedig a Twittert, a YouTube-ot és a Facebook-ot használtuk, hogy közvetlenül jussunk el az emberekhez. Egy ponton azt is megfogadtam, hogy többet nem állok szóba a helyi lapokkal, csak a külföldiekkel. A választások után nagyon sok újságíró mérges is volt ránk, mert úgy érezték, a mi győzelmünk az ő kudarcuk, és hogy mi kitoltunk velük. Emiatt rengeteget támadtak. A másik ok, hogy Izlandon a politikai rendszer fejletlenebb, mint az európai. Számunkra előny volt, hogy nem volt felkészülve ránk. Magyarországon, más európai országokhoz hasonlóan, bizonyára fel vannak készülve a hozzánk hasonló alakulatok kezelésére.

Hogy képzeli a párt jövőjét?

Mi mindig reykjavíkiak maradunk, és valójában most sem vagyunk igazi párt: nincs tagságunk, nem hajlunk se jobbra, se balra. A támogatóink között viszont akadnak bal- és jobboldaliak, sőt ultraliberálisok is. A Legjobb Párt sohasem lesz több, mint mi, az alapítók: ez a párt a mi eredményeinkre, személyiségünkre épül. A döntéshozatal folyamata sem „pártos”: a közös álláspont kialakítása a cél.

Jón Gnarr az irodájában

Ez nem gátja az eredményes működésnek?

Mindent megbeszélünk, de sokat vitatkozunk is, például az adózásról. Egyikünknek sem volt ugyanis előzetes elképzelése arról, hogy milyen adók kellenek. Az adózás megítélése a fő választóvonal a bal- és a jobboldal között is: a jobboldal csökkenteni akar, a baloldal adópárti, a liberálisok meg általában valahol középen állnak. Mi viszont nem általánosítunk, hanem minden egyes adókérdést külön vizsgálunk meg, s ha úgy látjuk, hogy van értelme az adott teher bevezetésének, akkor igent mondunk rá.

Ha végül nem jutnak egyetértésre, akkor mégiscsak maga dönt, nem?

Igen, de akkor is az a cél, hogy senki se érezze úgy, kihagyták a döntéshozatalból.

A politikai ügyekben tapasztaltabb szociáldemokratákkal kormányoz együtt. Hogy működik a koalíció?

Az első pillanattól fogva naivan és őszintén viselkedtünk velük. Azt mondtuk nekik, hogy a politikai játszmák világát nem ismerjük, de a becsületesség és a kölcsönös tisztelet alapján akarunk együttműködni, és ha nem tudnak őszinték lenni, akkor ne is lépjenek koalícióra velünk. Szerencsénk van, jó az együttműködés, és a sikereink láttán egyre inkább elismernek minket. A jelek szerint Reykjavík működik.

Sokan azt mondják, hogy önök nem irányítják a várost, csak hagyják, hogy a közalkalmazottak úgy végezzék a munkájukat, ahogy azt a legjobbnak tartják.

Ez jórészt igaz. De egyensúlyra kell jutni a politikusok és a közalkalmazottak között, hogy egyiknek se legyen túlzott hatalma a másik felett. Korábban e tekintetben túl nagy szerepe volt a politikának. Szerintem több szakértelemre van szükség. Most például komoly vitáink vannak a reykjavíki energiaszolgáltató ügyében. Az igazgatótanácsban korábban olyanok ültek, akiket egyáltalán nem érdekeltek az ott zajló ügyek, én azonban úgy gondolom, olyanokat kellene bevenni, akikben megbíznak a pártok, de szakértők is, vagy legalábbis érdeklődnek ezen ügyek iránt.

Indul a következő választáson is?

Honnan tudnám? Még majdnem hatszáz nap van hátra a mandátumomból. De már így is tovább vagyok hivatalban, mint a legtöbb elődöm. A politikai bizonytalanságok miatt öt közvetlen polgármesterelődöm közül mindegyik kevesebb időt töltött el ebben a székben. Az emberek közben egyre inkább hozzám szoknak, olyan extravagánsnak számítok a politikában, mint a popzenében a honfitársam, Björk. Egy kicsit talán büszkék is rám, hogy ilyen a polgármester, aki ráadásul még jól is végzi a munkáját. Rendszeresen járok éjszakai bevetésekre a tűzoltókkal, a rendőrökkel és a mentőkkel, gyakran meglátogatom az önkormányzati cégeket is. Nem érdekelt és most sem érdekel a hatalom, én az együttműködés és a párbeszéd híve vagyok. A legjobb egyébként az lenne, ha a következő választás előtti közvélemény-kutatások azt mutatnák, hogy a többség újra engem akar polgármesternek. Mert akkor azt mondanám, hogy köszönöm szépen, nem kérek belőle, keressetek valaki mást.

Ön mindig a toleranciájáról volt híres, az egyik reykjavíki melegfelvonuláson női ruhába öltözve jelent meg. A társadalom is ennyire elfogadó?

Izland kultúrája nagyon egyéni. A melegek jogait mindenki tiszteletben tartja, a melegfelvonulás Reykjavíkban családi eseménynek számít. Az elsők egyikeként engedélyeztük a melegházasságokat. Én azonban liberálisabb vagyok, mint a többség, amely a tolerancia mellett nemegyszer idegengyűlölő. Ez nagyon zavar. Akárcsak az, ahogy az emberek egy része az EU-ról gondolkodik: sokak szerint az EU a gonosz hatalma, és fel akar zabálni minket. Igazi vidékiekként nagyon naivak tudunk lenni.

—————————————————————————————————–

Jón Gnarr, izlandi humorista, a Legjobb Párt színeiben reykjavíki polgármester

Nehezen indult Izland egyik legnépszerűbb politikusának élete: az orvosok olyan súlyosnak ítélték diszlexiáját és hiperaktivitását, hogy öt és hét éves kora között pszichiátriai kórházban kezelték őt. Később sem a tanulmányokban jeleskedett. A svéd Volvo helyi cégénél dolgozott, majd taxizott, miközben több punkzenekarban játszott, így ismerte meg későbbi feleségét, Jóhanna Jóhannsdottirt is. Komikusi és színészi pályafutása két évtizeddel ezelőtt kezdődött, gyorsan a közönség egyik kedvencévé vált. Ebben az is közrejátszott, hogy miközben Az indián című könyvében beszámolt gyermekkori megpróbáltatásairól, rendszeresen segíti a tanulási problémákkal küszködő gyerekeket. Az idén 45 éves politikus népszerűségének egyelőre az sem ártott, hogy miután polgármesterré választották, ő is folytatta az adóemeléseket. Igaz, neki kapóra jött, hogy Izland kilábalóban van a válságból, és emiatt a városi terhek növekedése ellenére is javul az életszínvonal.

NÉMETH ANDRÁS / Reykjavík

Ez a cikk az Európai Unió társfinanszírozásában megvalósuló “Csatlakozásra várva” projekt keretében készült. Tartalmáért a HVG vállal felelősséget, az nem tekinthető az Európai Unió álláspontjának.

A cikk nyomtatásban 2012. november 24-én jelent meg a HVG-ben, az oldalak PDF változata itt letölthető:

HVG – “Vevők voltak erre az eszement politikai ötletre”

Felkért előadók: Fáber Dávid, a nagykovacsi.net szerkesztője – Közösségi tényfeltárás. Menő, de kit érdekel?; Kárpáti József, a CivilMedia jogásza és ügyvezetője – Adatigénylés az önkormányzatoktól; Nyulasi Zsolt, főszerkesztő, dunaujvaros.com – Függetlenség és tényfeltárás, dunaújvárosi tapasztalatok; Bodoky Tamás, atlatszo.hu főszerkesztő – A kimittud.org bemutatása;

A beszélgetés ideje: 2012. december 6-án (csürtörtökön) 18.00-20:00
Helyszín: Független Médiaközpont, 1052 Budapest,  Régiposta u. 4. I. em. 10. (3-as kapukód)