A Független Médiaközpont 2007 tavaszán az általános etikai és magatartási kódex szövegének kidolgozásával újságírói munkacsoportot bízott meg. E munkacsoport – Baka Zoltán, György Bence, Mong Attila, Mucsányi Marianna, Tóth Levente, Vajda Éva, Weyer Balázs – kidolgozta az első tervezetet, amely nyilvános és nyitott a csatlakozni kívánó magyarországi média szervezetei számára. A tervezet összhangban van a magyarországi média jogi szabályozásával, az újságírói felelősség és a szakmai minőség követelményeivel, a nemzetközi szakmai szervezetek tapasztalataival és ajánlásaival.
Az etikai kódex tervezetét a Független Médiaközpont 2007 májusában nyilvános vitára bocsátotta, szeptembertől decemberig pedig a média kulcsszereplőinek (újságíró-szervezetek, lapkiadók, televíziók, rádiók, média egyesületek, szakszervezetek, szabályozó és önszabályozó testületek, civil szervezetek) bevonásával szakmai egyeztető fórumokat tartott, hogy megismerje, összegyűjtse a javaslatokat, s azok figyelembe vételével finomítsa a szöveget. Az egyeztető fórumokon, valamint írásban kézhez kapott véleményeket, következtetéseket összegezve a Független Médiaközpont 2007. november végén nyilvánosságra hozta.
A tervezet szövege:
ÖNSZABÁLYOZÓ ETIKAI KÓDEX
1. Preambulum
Összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányának 61. paragrafusával, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze, az Önszabályozó Etikai Kódexhez csatlakozó újságírók, szerkesztőségek és médiavállalkozások elismerik és védik a média szabadságát. Kinyilvánítják, hogy elutasítanak minden olyan kezdeményezést, amely a sajtó és a média működését akadályozza. Arra törekszenek, hogy az állampolgárok demokratikus jogainak gyakorlásához a lehető legpontosabb információkat szolgáltassák a politikai, gazdasági, kulturális intézményekről, eseményekről és folyamatokról.. Egyetértenek abban, hogy a demokratikus Magyar Köztársaságban a média legfontosabb feladata az információszolgáltatás, az sem politikai, sem gazdasági érdekből nem korlátozható.
Az Önszabályozó Etikai Kódex azért jött létre, hogy a demokratikus átmenet időszakát élő Magyar Köztársaságban elfogadottá tegye az elvet, miszerint az újságíróknak rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, amely lehetővé teszi számukra, hogy politikai, gazdasági befolyás, fenyegetés, illetve félelem és részrehajlás nélkül végezzék munkájukat.
Az Etikai Kódexhez csatlakozók egyetértenek abban, hogy munkájukat lehető legjobb tudásuk szerint, a demokratikus berendezkedés fenntartásában, működtetésében viselt felelősségüket átérezve végzik, arra törekszenek, hogy a valóságot, az igazságot a lehető legpontosabban adják vissza közönségüknek. Egyet értenek abban, hogy a média csak abban az esetben tehet eleget kötelezettségeinek, ha a politikai intézményrendszer szereplőitől függetlenül működik. Az újságírót nem illetik meg különleges jogok, de az kötelessége, hogy a törvényi keretek között mindent megtegyen azért, hogy a közösség számára, a közösség tagjainak döntéseihez szükséges és fontos információkat megszerezze és közzétegye.
Az Etikai Kódexhez csatlakozók kinyilvánítják, hogy elsődleges kötelességüknek a pontos, méltányos és pártatlan tájékoztatást tekintik. Elvárják a kódexet elfogadó újságíróktól, hogy legyenek tisztában az újságírás szakmai szabályaival, tartsák tiszteletben az etikai normákat és törekedjenek arra, hogy tudásukat folyamatosan fejlesszék. Fogadják el azt az elvet, hogy az újságírók célja nem lehet a manipuláció, információiknak a tényeken kell alapulniuk, nem adhatnak teret ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen információknak, ugyanakkor vegyék tudomásul, hogy munkájukkal befolyásolják a választópolgárok döntéseit.
Sajtó kifejezésen a továbbiakban a sajtó- és médiatermékek, illetve az azoknál dolgozó, a tartalom (cikkek, szövegek, képek, filmek, hangok, stb) előállítását végző újságírók összességét értjük.
Médium, médiavállalkozás kifejezésen a továbbiakban a sajtó- és médiaterméket előállító, működtető vállalkozást értjük.
Szerkesztőségen a továbbiakban a médium, médiavállalkozásnak önállóan gazdálkodó, kizárólag a tartalom előállítását végző egységét értjük.
Újságírón a továbbiakban mindazokat értjük, akik a sajtóban és a médiában a tartalom előállítását végzik, akár újságíróként, riporterként, szerkesztőként, akár fotóriporterként, képszerkesztőként, vágóként, külsős vagy belsős munkatársként dolgoznak.
Forráson, informátoron, interjúalanyon a továbbiakban mindazokat értjük, akiktől az újságíró az információit szerzi.
Tartalom illetve információ kifejezésen a továbbiakban az újságírók által az írott vagy elektronikus sajtóban az előállított szöveget, képet, filmet, hangot vagy bármilyen más jellegű tartalmat értjük.
Közönségen a továbbiakban az írott vagy elektronikus sajtótermékek olvasóit, nézőit, hallgatóit értjük.
2. A lelkiismeretes tájékoztatás szabályai
A lelkiismeretes tájékoztatás követelménye azt jelenti, hogy az újságíró a munkája során felmerülő összes kérdésben legfőbb szempontként a közönség illetve a nyilvánosság, a köz érdekeinek alapján dönt.
2.1. Témaválasztás
2.1.1. Az újságíró aszerint választ témát, hogy az milyen mértékben tart számot a köz érdeklődésére illetve milyen mértékű közérdek fűződik a téma feldolgozásához. A közérdek annyit jelent, hogy minden fontos, szignifikáns információ nyilvánosságra kerüljön. Ilyeneket nem szabad elhallgatni, amennyiben mégis, az csak szerkesztési szempontok miatt lehetséges, célja pedig csak az lehet, hogy egy későbbi időpontban más információkkal kiegészítve, szakmailag megalapozottabban lásson napvilágot.
2.1.2. A tartalom előállításának célja mindig csak az események vagy folyamatok bemutatása és sohasem azok befolyásolása.
2.2. Pontosság
2.2.1. Az újságírónak mindig pontosnak kell lennie. Ennek érdekében a megjelentetni kívánt összes információt többszörösen ellenőrizni kell, azokat összefüggéseiben, azokkal az információkkal együtt kell közölni, amelyek érthetővé, értelmezhetővé teszik a közönség számára
2.2.2. Az információk forrását minden esetben közölni kell a közönséggel (A kivételekről lásd Az információszerzés és forráskezelés szabályai szóló fejezetet). A forrásmegjelölésnek tartalmaznia kell minden, az információt befolyásoló lényeges tényezőt, egy információ ugyanis csak annak forrásával együtt értékelhető. A pontosság érdekében minden egyes információforrást kritikával kell kezelni: az esetleges tévedésre nem mentség például, ha a téves információ valamely más médiumban már megjelent.
2.2.3. Ha téves információ jelenik meg, a hibát el kell ismerni és a lehető legvilágosabban, leggyorsabban ki kell javítani. Helyreigazításkor a szerkesztőségnek nem helyes egyes személyekre vagy szervezetekre hárítania a hibát, ez csak akkor megengedett, ha a tény maga is hírértékkel bír. Helyreigazítást nem csak akkor indokolt közölni, ha azt az ügyben érintett valamely szereplő kéri: akkor is tájékoztatni kell a közönséget a tévedésről és a valós tényekről, ha arra egy kívülálló hívja fel a figyelmet, vagy a szerkesztőség ismeri fel a tévedést.
2.3. Pártatlanság
2.3.1 A pártatlanság követelménye a lelkiismeretes tájékoztatás egyik alapköve. Az újságírónak – kortól, nemtől, vallástól, fajtól, szexuális beállítottságtól, politikai orientációtól vagy a társadalomban elfoglalt pozíciótól függetlenül – a közt és a nyilvánosságot mint egészet és annak sohasem egy részét kell szolgálnia.
2.3.2. Módot kell találni rá, hogy a társadalom sokszínűsége a tartalomban is érzékelhető legyen. Törekedni kell rá, hogy minden eseményt és véleményt a jelentőségének megfelelő súllyal és terjedelemben dolgozzanak fel a médiumok.
2.3.3. Tényműfajokban a különböző álláspontoknak mindig a jelentőségüknek megfelelő súllyal kell helyet kapniuk. Meg kell jeleníteni az összes fontos véleményt és szempontot, anélkül, hogy az újságíró jelezné a szerkesztőség saját véleményét vagy viszonyát az elhangzottakhoz. (A véleményműfajok ebben a tekintetben természetesen kivételt képeznek.)
2.3.4. Helyet kell kapnia nézetei kifejtésére annak, akire vonatkozóan valamilyen információt vagy véleményt szándékozik a médium publikálni.
2.4. Jóízlés
2.4.1. A sajtónak – hangvételtől függően más és mértékben, de – tartania kell magát a jóízlés követelményeihez, ugyanakkor ki kell zárnia azt a veszélyt, hogy nem mutatja be a várhatóan közfelháborodást keltő eseményeket és véleményeket.
2.4.2. Kerülendő a közönség öncélú sokkolása, történjen az szöveges, képi vagy hangos eszközökkel. Kerülni kell az explicit módon erőszakos vagy erotikus jelenetek bemutatását. Amennyiben egy adott információ közvetítése megoldhatatlan ilyen tartalmak közlése nélkül, közvetlenül az adott tartalom előtt fel kell hívni a közönség figyelmét az elkövetkezőkre, világossá kell tenni, hogy mire számíthat.
2.4.3. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fiatal vagy bármilyen más okból érzékeny közönség számára nem csupán a könnyen felismerhetően durva vagy szexuális jellegű tartalomrészletek lehetnek kellemetlenek, sokkolóak, hanem olyanok is, amelyek ezeknél nehezebben kategorizálhatóak. Ennek megfelelően a fenti szabályok vonatkoznak például az emberek vagy embercsoportok számára sértő, megalázó tartalmakra, az extrém félelemérzetet kiváltó tartalmakra.
2.4.4. Az újságírók személyesen is tartják magukat a jóízlés szabályaihoz. Mindazokkal a személyekkel, akikkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek, udvariasan és tisztelettel kommunikálnak – függetlenül attól, hogy milyen az illető társadalmi pozíciója, illetve milyen minőségben szerepel a tartalomban.
2.5. Közérthetőség
2.5.1. A sajtónak közérthetőségre kell törekedni: nyelvileg, képileg és intellektuálisan is a közönség lehető legszélesebb rétege számára kell, hogy érthető és követhető legyen.
3. Az információszerzés és forráskezelés szabályai
3.1. Az információszerzés szabályai
3.1.1. Az újságíróknak minden körülmények között újságíróként kell viselkedniük. Ezért minden alkalommal közölniük kell a forrással, hogy milyen célból kérik az információt, s mikor és milyen formában várható annak közlése. Az újságíró felelőssége, hogy a forrása tisztában legyen a szabályokkal. Az újságírónak kérdés nélkül is közölnie kell, hogy nyílt interjút vagy háttérbeszélgetést szeretne, s a felhasználás módjáról is neki kell tájékoztatást adnia.
3.1.2. Az újságíró nem „üzletelhet” az információkkal: nem ígérhet és fogadhat el anyagi vagy egyéb előnyt, nem adhat információért cserébe bizalmas információt, hiszen minden esetben a valósághű tájékoztatás érdekében jár el. Tilos tehát az információ megszerzéséért a forrásának fizetnie. A szerkesztőség ugyanakkor fizethet a tartalom előállításához szükséges szakértők vagy nyilatkozók személyes közreműködéséért. Kivételt ez alól a közfeladatokat ellátó személyek jelentenek, akik semmilyen formában nem részesülhetnek juttatásban.
3.1.3. Az újságíró nem élhet vissza a nyilvánosság hatalmával olyan módon, hogy valakiből információt más információk elhallgatásának ígéretével kényszerít ki. Nem kényszeríthet ki információt senkiből olyan módon, hogy azzal fenyegetőzik: ellenkező esetben az illetőt rossz színben tünteti fel, vagy akár csak érzékelteti, vagy utal ennek a lehetőségére.
3.1.3. Az újságírónak tilos az információ forrását megtévesztenie és kilétét nem felfednie, vagy bármilyen rejtett segédeszközt (kamerát, magnetofont) használnia, ha abba forrása nem egyezett bele, és nem tud róla. Ez alól a szabály alól kivételt csak az képezhet, ha az újságíró semmilyen más módon nem tud eleget tenni a valósághű tájékoztatás követelményének, és az ügy, amiről ilyen módon szerzi az információt, a közre tartozik. A szerkesztőnek minden ilyen esetről tudnia kell.
3.1.4. Az újságírók számára tilos minden olyan magatartásforma, amely az általános erkölcsi normákba ütközik.
3.1.5. Az újságíró semmilyen körülmények között nem fedheti fel forrását, ha erre ígéretet tett, sem a közlés előtt, sem az után, sem kollegiális vagy egyéb informális vagy formális (például hatósági) nyomásra. Utóbbi esetben azonban a szerkesztőjét köteles tájékoztatni. A forrás kilétét csak akkor fedheti fel, ha az utólag ehhez hozzájárul.
3.1.6. Az újságíró számára a források körét az összeférhetetlenségi szabályok korlázották. (lásd erről részletesen az Összeférhetetlenség című fejezetet)
3.1.7. Az újságíró felelőssége, hogy a rendszeres forrásaival való kapcsolattartás során bizonyos határokat ne lépjen át, és megtartsa azt a távolságot, amely munkája elvégzéséhez szükséges.
3.2. A forrásmegjelölés szabályai
3.2.1. Az újságírónak a pontosság szabályainak betartásával meg kell neveznie a forrásait, – akár közvetetten, akár közvetve a forrástól szerezte – ha azok korlátozás nélkül megnevezhetők.
3.2.2. Ha az újságíró nem fedheti fel korlátozás nélkül az információ forrását, akkor aszerint kell eljárnia, ahogyan a forrásával megegyezett. Ha az információt olyan háttérbeszélgetés során szerezte, amelyen a forrás körülírásába az informátor belement, akkor a hitelesség érdekében a lehető legpontosabban le kell írni a forrást. Ha az információt forrásmegjelölés nélküli háttérbeszélgetésben szerezte, akkor nem hivatkozhat az információforrására.
3.2.3. Ha a forrás, akit az újságíró megszólaltatni kívánt, visszautasítja az erre vonatkozó kérést, és ez a tény a valósághű tájékoztatás érdekében a közönség számára fontos lehet, akkor ezt jeleznie kell.
3.2.4. Ha az újságíró információt vesz át más médiumtól, akkor arra pontosan hivatkozni kell (megjelenés pontos helye, ideje).
3.3. Az interjúkészítés szabályai
3.3.1. Az interjú lehet nyílt interjú (amikor az anyaggyűjtés során az újságíró olyan beszélgetést folytat, amelyre a megjelenő tartalomban az információ forrásának pontos megjelölésével hivatkozni lehet) és lehet kérdés-válasz formájában megjelenő élő (elektronikus sajtóban) vagy rögzített beszélgetés. Az újságíró felelőssége a szabályok tisztázása az interjú alanyával.
3.3.2. Az interjú az újságíró és az interjú alanya között minden körülmények között közszereplésnek és nem magánbeszélgetésnek számít.
3.3.3. Az újságíró az interjúkészítés során a lelkiismeretes tájékoztatás szabályainak, s az információszerzés általános szabályainak betartásával jár el. Az újságíró a beszélgetés elején kéri a forrását, hogy a nem közlésre szánt mondandóját külön jelezze, ellenkező esetben az felhasználható a publikáláskor. A beszélgetést az újságíró rögzíti (jegyzet vagy/és hang illetve videofelvétel útján), a rögzítés formáját a beszélgetés elején tisztázzák. A rögzített anyagot az újságíró a megjelenés után ésszerű ideig megőrzi.
3.3.4. Az újságíró az interjúalany szavait írásban, vagy a kép illetve hangfelvétel szerkesztése során pontosan, az interjúalany mondandójához hűen, közérthetően adja vissza.
3.3.5. Az írott sajtóban az újságíró a sajtóról szóló hatályos törvény alapján jár el a megjelenő szöveg egyeztetése során, és az elektronikus sajtóban is ezen szabályok szellemében jár el, vagyis:
• Csak az interjúalany kifejezett kérésére küldi vissza a szöveget, illetve mutatja meg a felvételt egyeztetés végett, illetve akkor, ha ezt a beszélgetés elején felajánlotta ( a törvény szövege szerint „köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek – kérelmére – bemutatni”).
• Az interjút nem közli, ha a nyilatkozatot adó személy hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a beszélgetés szövegét vagy felvételét az újságíró megváltoztatta („azt nem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert nyilatkozatát az újságíró megváltoztatta”)
• Az interjút éppen ezért az adott médium akkor is eredeti – a beszélgetés során rögzített formában – közli, ha az interjúalany bizonyos szövegrészek illetve felvétel részletek olyan változtatását kéri, amely a szerkesztők megítélése szerint csorbítaná az eredeti tartalmat. Az interjú adója érdemben nem változtathat utólag a szövegen, vagy a felvételen, a szövegben legfeljebb ténybeli tévedéseket javíthat, ám érdemi tartalmi változtatásokat csak egy új interjúban (olvasói levélben, stb) tehet. Az erről való döntés a szerkesztő felelőssége.
4. Összeférhetetlenség
4.1. Összeférhetetlenség
4.1.1. Az újságírónak vigyáznia kell saját és szakmája jó hírnevére, ezért kerülnie kell a vélt vagy valós összeférhetetlenséget jelentő helyzeteket. Az ilyen helyzetekről vagy azok kockázatáról minden esetben értesítenie kell szakmai feletteseit.
4.1.2. Az újságírónak tartózkodnia kell olyan témáktól, amelyek feldolgozása során bármilyen magántermészetű (rokoni, baráti) vagy érzelmi kötődés, elfogultság vagy érdek miatt nem tud elfogulatlanul dolgozni.
4.1.3. Az újságíró általános érvénnyel csak olyan egyéb megbízatást vállalhat, amely nem veti fel az összeférhetetlenséget vagy annak látszatát a médiumnál végzett tevékenységével, kétséges esetben ezekről a megbízatás elvállalása előtt minden esetben tájékoztatást kell nyújtani a feletteseinek.
4.1.4. Olyan szervezettől, cégtől vagy személytől, amelyről/akiről az újságírónak bármilyen formában tudósítania kell, kellett vagy majd kell, nem fogadhat el munkát, vagy egyéb megbízást, akár jár érte pénzbeli ellenszolgáltatás, akár nem. Nem szerepelhet és más módon sem működhet közre reklám- vagy PR kampányban.
4.1.5. Az újságíró – amennyiben a szerkesztőség vezetőjével szándékát egyezteti, tanárként, előadóként közreműködhet az újságíróképzés különböző formáiban. Tilos ugyanakkor olyan kommunikációs oktatásban közreműködnie, melynek célja bármely köz- vagy magánszereplő felkészítése a médiában való szereplésre.
4.1.6. Az újságíró – a kiadó által biztosított költségtérítésből – saját fogyasztását, szállását, ellátását fizeti. Nem fogad el szóróajándéknál nagyobb értékű értéktárgyat, ajándékot vagy egyéb előnyt (beleértve utazást, ebéd- és vacsorameghívást, soron kívüli ügyintézést, különleges hivatali bánásmódot, „újságírói” kedvezményt) olyan szervezettől, cégtől, vagy személytől, amelyről/akiről bármilyen formában tudósítania kell, kellett vagy kellhet. Az információ megszerzésekor felmerülő indokolt reprezentációs költségek fedezésekor (kávé, munkaebéd, stb) az ésszerűség és a jóízlés szabályai szerint jár el, de tiszteletben tartja a fent részletezett elvet.
4.1.7. Az újságíró nem lehet politikai párt vagy szervezet tagja, nem vállalhat közhivatalt. Nem lehet tisztségviselő olyan szervezetben, amely bármiféle gazdasági vagy szervezeti kapcsolatban áll valamilyen politikai párttal vagy szervezettel. Sem közvetlenül, sem közvetett módon nem kaphat pénzt – legálisan, ellenszolgáltatásért sem – politikai párttól vagy szervezettől. Nem jelenhet meg politikai szervezet által delegált résztvevőként semmilyen rendezvényen.
4.1.8 Az újságírónak tartózkodnia kell az olyan társadalmi szervezetnek végzett munkától, amely vélt vagy valós összeférhetetlenséget jelent. Köteles beszámolni a szerkesztőség vezetőjének bármilyen társadalmi szervezetben fennálló tagságáról.
4.1.9. A munkája során megszerzett különböző információkat, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági értesülésekre, az újságíró nem fordíthatja személyes előnyre, illetve azokat nem továbbíthatja harmadik félnek sem. A szerkesztőség vezetőjét tájékoztatnia kell, ha személyesen vagy közvetlen hozzátartozókon keresztül olyan befektetésekkel rendelkezik, amelyekről bármilyen formában tudósít.
4.1.10. Az újságíró munkája során nem foglalkozhat olyan céggel, amelynek – akár áttételesen vagy kereszttulajdonlás útján – ő vagy az összeférhetetlenségi körébe tartozó személyek tulajdonosai vagy más módon haszonélvezői. Az üzleti érdekeltségbe beleértendők a különböző befektetések/üzletrészek is, esetleges összeférhetetlenség vagy annak látszata esetén haladéktalan tájékoztatnia kell a szerkesztőség vezetőjét.
4.1.11. Az újságíró nem vehet részt olyan pályázatokon, versenyeken, nem részesülhet olyan díjakban, amelyek odaítélésében részt vesznek olyan személyek/szervezetek/cégek, amelyekről a munkája során tudósíthat és nem is vehet részt ilyen díjak/pályázatok elbírálásában.. Tilos tehát részt venni olyan pályázatokon, díjakon, versenyeken, amelyek hátterében politikai vagy állami érdek áll. Az újságíró köteles udvariasan elutasítani azokat az elismeréseket, amelyek a fenti szabályoknak ellentmondanak.
5. Szerkesztőségi függetlenség, integritás, kapcsolat a médiavállalkozással
5.1. A szerkesztőség a médiavállalkozás része, munkája a médiavállalkozás üzleti céljainak figyelembe vételével a minél jobb minőségű tartalom előállítása.
5.2. A médiavállalkozás elismeri a szerkesztőség függetlenségét és integritását, együttműködik a szerkesztőséggel az újságírás legmagasabb szintű etikai és szakmai szabályainak érvényesítésében.
5.3. A szerkesztőség integritása semmilyen módon nem sérülhet, a szerkesztőség munkatársai nem lehetnek kitéve semmiféle közvetlen vagy burkolt üzleti, kereskedelmi nyomásnak. A médium tartalmáért kizárólag a szerkesztőség a felelős, a hirdetők, szponzorok akár közvetlenül, akár a médiavállalkozás munkatársain keresztül semmiféle nyílt vagy burkolt nyomást a szerkesztőségre nem gyakorolhatnak.
5.4. A médiavállalkozás nem utasíthatja a szerkesztőséget vagy annak munkatársát konkrét tartalom (cikk, riport stb) elkészítésére vagy el nem készítésére, valamely információ közlésére vagy nem közlésére.
5.5. A médiumban a szerkesztőségi tartalmat a hirdetésektől egyértelmű jelzésekkel (szöveggel és vizuálisan) meg kell különböztetni. A szponzorált, de szerkesztőségi tartalom kritériumainak megfelelő tartalmakat is egyértelműen kell jelezni
5.6. A szerkesztőség a médiavállalkozást érintő tartalom kezelésére a kódex szellemiségének megfelelően külön belső szabályzatot alakít ki a médiavállalkozással közösen. A médiavállalkozás nem várhatja el a szerkesztőségtől, hogy a médiavállalkozást érintő negatív tartalmat elhallgassa, a pozitív tartalmat pedig jelentőségén túlmutatóan kezelje, ugyanakkor a szerkesztőségtől sem várható el, hogy a médiavállalkozást érintő negatív eseményekről versenytársait megelőzve elsőként számoljon be.
5.7. A szerkesztőséget a szerkesztőségvezető irányítja. A szerkesztőség tagjainak szakmai tevékenységükkel összefüggő utasításokat csak ő, illetve az általa kijelölt szerkesztőségi vezető adhat. A szerkesztőség tagjainak felvételéről vagy munkaviszonyuk megszüntetéséről a szerkesztőségvezető dönt.
5.8. A médiavállalkozáson belül a szerkesztőség önállóan gazdálkodó szervezeti egység, amely a médiavállalkozás, illetve a tulajdonosok által előre meghatározott költségvetésből működik. A költségvetés megszabta kereteken belül a pénz felhasználásáról a szerkesztőségvezető dönt.
6. Kapcsolat a külvilággal
6.1. Közszereplők
6.1.1. Az újságíró közszereplőnek tekinti a következőket:
• minden választott tisztséget betöltő személyt,
• minden közhivatalt ellátó személyt,
• minden, munkáját a nyilvánosság előtt végző személyt (színészek, zenészek, sportolók, művészek, egyházi vezetők, üzletemberek, újságírók stb.)
• minden, bármilyen mértékben közvetett vagy közvetlen állami tulajdonban lévő, illetve monopolhelyzetben lévő, avagy közbeszerzésben érdekelt cég tisztségviselőit, akik az adófizetők pénzével kapcsolatos tranzakciókban vesznek részt,
• mindenkit, aki munkája vagy valamilyen társadalmi tevékenysége révén tarthat számot a nyilvánosság érdeklődésére (egyetemi oktatók, polgárőrök, közérdeklődésre számot tartó perekben szereplő ügyvédek, sportegyesületek vezetői, stb).
6.1.2. A közszereplők csak a közszereplői mivoltukkal összefüggő vagy arra érdemben ható cselekedetek esetében számítanak közszereplőknek a sajtó számára, így a közszereplői mivoltuk nem jelenthet okot a sajtó számára életük minden rezdülésével kapcsolatos vizsgálódásra. (Erről lásd még részletesen A személyiségi jogok és a nyilvánosság védelme című fejezetet)
6.1.3. Az újságíró az 5.1.1. pontban említettek miatt általános érvénnyel nem tekinti közszereplőnek azokat, akik nem számíthattak a nyilvánosság érdeklődésére, illetve akikre önhibáján kívül terjedt ki ilyen figyelem. Így például nem tekinti közszereplőnek a balesetek szemtanúit, a közszereplők hozzátartozóit, a bűncselekmények áldozatait, a lottónyeremény nyerteseit, a katasztrófák túlélőit stb.
6.2. A közszereplőkkel való kapcsolattartás szabályai
(Az itt felsorolt szabályok részben Az információszerzés szabályai, részben pedig az Összeférhetetlenség című fejezetben felsorolt elvek kiegészítéseként értelmezendők)
6.2.1. Az újságíró nem nyújthat vagy ígérhet publicitást közszereplőnek információ fejében.
6.2.2. Az újságíró nem részesíthet újságírói szempontból különleges bánásmódban közszereplőt vagy nem ígérhet ilyesmit közszereplőnek információ fejében.
6.2.3. Az újságíró nem fogad el sem anyagi, sem egyéb természetű előnyt közszereplőtől. Az információ megszerzésekor felmerülő indokolt reprezentációs költségek fedezésekor (kávé, munkaebéd stb) az ésszerűség és jóízlés szabályai szerint jár el, de tiszteletben tartja a fent részletezett elvet.
6.2.4. Az újságíró köteles minden közszereplővel a társadalmi érintkezési normáknak megfelelve, udvariasan kommunikálni, tevékenységével kapcsolatos esetleges véleményét nem érzékeltetheti vele.
6.2.5. Az újságíró nem szolgáltathat közszereplőnek információt semmilyen, az újság munkatársai által folytatott tevékenységről, az általa képviselt médium üzletpolitikájáról, az újság munkatársainak fizetéséről.
6.3. Más médiumokkal való kapcsolattartás szabályai
6.3.1. Az újságíró más médiumok képviselőivel a kollegialitás szellemében, ám a saját cége érdekeit és az etikai kódex előírásait betartva érintkezik.
6.3.2. Az újságíró más újságírók előtt, esetleges összedolgozás esetén is betartja az információkezelés, valamint a közszereplőkkel való kapcsolattartás szabályait. Nem fedi fel informátorát, nem él vissza információval, közös munka esetén – annak megkezdése előtt – tisztázza a szabályokat kollégáival és követi a korrekt hivatkozás szabályait.
6.3.3. Az újságíró saját médiuma vagy cége belső életéről bizalmas, üzleti információkat nem ad ki.
6.3.4. Az újságíró mindent elkövet, hogy a hírversenyben megelőzze versenytársait, tartózkodik azonban az előnyszerzés etikátlan formáitól. A hírversenyt elsősorban saját gyorsasága és ügyessége révén kívánja megnyerni és nem olyan módon, hogy másokat akadályoz az információk megszerzésében
7. A személyiségi jogok és a nyilvánosság védelme
7.1. A személyiség jogok védelme
7.1.1. Az újságíró kiemelt súlyt fektet arra, hogy a munkája során bármilyen minőségben szereplő személyek emberi, személyiségi és állampolgári jogai ne sérüljenek. A szereplők külön kérése nélkül gondoskodik arról, hogy személyi adataik, magánéletük részletei ne kerüljenek sem a tartalomban, sem más módon a nyilvánosság elé, amennyiben ez bármilyen módon hátrányosan érintheti őket.
7.1.2. A szerkesztők feladata minden egyes esetben az is, hogy az adott szereplővel konzultálva eldöntsék, a személyiségi jogok védelme milyen konkrét formában valósuljon meg. Általános szabály, hogy személyiségi jogok körébe tartozó adatokat csak akkor indokolt közölni, ha azok a valósághű tájékoztatáshoz nélkülözhetetlenek – ezt még akkor is tartani kell, ha a szereplő esetleg hozzájárul a szélesebb körű közléshez.
7.1.3. Az újságíró különös figyelmet fordít a balesetek, katasztrófák és bűncselekmények, különös tekintettel a szexuális bűncselekmények áldozatai személyiségi és kegyeleti jogainak érvényesítésére.
7.1.4. Az újságíró szigorúan tartja magát az ártatlanság vélelmének elvéhez: a bűncselekmények gyanúsítottjait a jogerős ítéletig akkor is csak legfeljebb vezetéknevük kezdőbetűjével és keresztnevükkel jelöli, ha más médiumban már napvilágot látott a teljes név; általában ehelyett is elegendő a név nélküli említés. A beszámolókban más, az érintett beazonosítására alkalmas részletet, képet, felvételt sem közöl. A gyanúsított illetve a vádlott beleegyezésével az anonimitása feloldható.
7.1.5. Fokozott személyiségi jogi védelem illeti meg a nyomozó hatóság munkatársait. A bírók közszereplők, enyhébb elbírálás alá esnek a személységi jogi kérdésekben, így nevük közölhető, amennyiben az ügyben eljáró bíróról van szó.
7.1.6. Az újságíró különös figyelemmel jár el minden olyan esetben, amelyben az érintett szereplő valamiért nincsen abban a helyzetben, hogy saját érdekeit teljes mértékben képviselje (kis- és fiatalkorúak, büntetésvégrehajtási intézetek lakói, értelmi fogyatékosok, Magyarországon tartózkodó külföldiek stb.). Kis- vagy fiatalkorú bűnelkövetők esetében a teljes név említése a bírósági ítélet után is tilos. Védelem illeti a bűncselekmények, balesetek kis- és fiatalkorú áldozatait.
7.1.6. Az újságíró a személyiségi jogok védelmét nem csupán magyar állampolgárok és élő személyek esetében tartja feladatának.
7.1.7. Az újságíró betartja a kegyelet szempontjait, tekintettel van a gyászolók érzékenységére.
7.1.8 Az újságírónak szigorúan kerülnie kell az egyes személyeket, embercsoportokat sértő vagy más módon szélsőséges megnyilatkozások közlését. Indokolt esetben ugyanakkor helyt adhatnak szereplők ilyen jellegű véleményének: ekkor világosan jelezni kell, hogy az elhangzott véleménnyel az újság nem azonosul, s azt saját alapelveivel összeegyeztethetetlennek tartja. A szerkesztők feladata minden adott esetben eldönteni, hogy mi a jelzés legmegfelelőbb módja.
7.2. A nyilvánosság jogainak védelme
7.2.1. Az újságíró a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság alapelvének tekinti, hogy a közszereplőket a személyiségi jogok védelmének szűkebb, de jól meghatározott köre illeti meg, mint a közszférában nem szereplő állampolgárokat. Amint azt e kódex 6. fejezete tartalmazza, a közszereplők csak a közszereplői mivoltukkal összefüggő vagy arra érdemben ható cselekedetek esetében számítanak közszereplőknek a sajtó számára. A közszereplőkre is vonatkozik tehát a magánélet szigorú tiszteletben tartásának joga, ugyanakkor indokolt magánéletük, rokoni kapcsolataik vagy akár egészségi állapotuk egyes részleteinek nyilvános feltárása, ha a közérdek ezt követeli. A szerkesztők feladata megállapítani, hogy mikor és milyen mélységben szükséges behatolni egy-egy közszereplő magánéletébe.
7.2.2. Ha közszereplőt vádolnak bűncselekménnyel, az ártatlanság vélelme ugyanúgy megilleti, mint bárki mást, ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében indokolt és szükséges neve és funkciója közlése – éppen ezért más módon, de mindenképpen hangsúlyozni kell, ha ügyében jogerős ítélet még nem született.
7.2.3. Az újságíró ugyancsak alapelvnek tekinti, hogy a közszereplőkre vonatkozó vélemények szabadsága szélesebb körű, mint az más esetekben általános. Indokolt esetben helyes tehát teret adni a közszereplőket illető kemény, akár szélsőséges megnyilvánulásoknak is, világossá téve, hogy a vélemény nem az újságé. Fontos ugyanakkor, hogy ha ezek konkrét tényállításokat tartalmaznak, ugyanúgy meg kell vizsgálni ezek valóságtartalmát, mint más információk esetében, s jelezni kell, hogy a lap cáfolni vagy alátámasztani tudja-e az elhangzottakat. Ezekre a helyzetekre is vonatkozik a pártatlan tájékoztatás követelménye: mindent el kell követni, hogy a megtámadott személy reagáljon az elhangzottakra.
7.2.4. A nyilvánosság jogai fokozottan vonatkoznak a közszférában született döntésekre, dokumentumokra. Az újságíró mindent elkövet, hogy ezekről a hivatalos csatornákon keresztül – ha szükséges, a Sajtótörvény tájékoztatási kötelezettségről szóló részét vagy a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályt érvényesítve – értesüljön, ugyanakkor fenntartja magának azt a lehetőséget, hogy ha a hivatalos úton kudarcot vallott, informális csatornákon szerezze be az információkat. (Az erre vonatkozó szabályozást lásd Az információszerzés és forráskezelés szabályai című fejezetben)
Független Médiaközpont – Budapest, 2007. május 15.